Aki hálás, az képes valóban boldog lenni

Miképpen kapcsolódik a boldogság és a hála egymáshoz? Azt gondolnánk, hogy a boldog ember hálás. Én is ezt gondoltam, míg meg nem néztem David Steindl-Rast benedek rendi szerzetes TED-előadását. Az előadás egyszerűsége és bölcsessége miatt fogott meg. Olyan élmény, mint amikor az ember a homlokára csap: tényleg! Hogy ez nekem miért nem jutott eszembe?

Miért lehetünk hálásak?

Például azokért a dolgokért, amelyek körülvesznek bennünket, kielégítik igényeinket, kényelmünket szolgálják, de addig nem vesszük észre, vagy nem értékeljük, amíg elérhetőek. Hálás voltál már valaha azért, hogy tiszta ivóvíz folyik a csapból? David Atya átélte ezt a hálát, amikor hazatért afrikai missziós útjáról.

Hezberg motivációs elmélete szerint vannak úgynevezett higiénés tényezők, amelyektől nem leszünk elégedettebbek, viszont hiányuk, vagy kielégítetlenségük elégedetlenség forrásai. Ilyen például a csapból folyó tiszta víz. Reggel, amikor felébredsz, hálát adsz azért, mert ivóvízzel moshatod meg az arcodat, és azzal zuhanyozhatsz? Sőt, azzal húzhatod le a WC-t is? Ugye nem. (Nos, én sem, de miközben írom ezeket a sorokat, már szégyellem is magam.). Az viszont valószínűleg előfordult már veled, hogy kinyitottad a csapot, és csak sziszegett, Te pedig dühös lettél, és elégedetlen a szolgáltatóval.

Csak rajtad múlik, hogy a képes vagy-e hálával gondolni a megszokott dolgokra. Te döntöd el, hogy ezek az elégedetlenséged, vagy a boldogságod forrásai lesznek-e.

Miért lehetünk még hálásak?

Hálásak lehetünk életünk minden egyes pillanatáért, mert ha elmulasztjuk az adott pillanatban rejlő lehetőséget, megkapjuk a következő pillanatot ajándékként, újabb lehetőségként, “ingyen és bérmentve”.

Ez a gondolat számomra igazán felszabadító, segít a véglegesség gondolatának, az “elmulasztottság” élményének legyőzésében, a jelen megélésében, és az előretekintésben.

Hogyan kerülhetünk közelebb a hálatelt, boldog élethez?

David Atya szerint a válasz egyszerű, már gyermekként megtanultuk, amikor megmutatták nekünk, hogyan kell átkelni az úton: Állj meg! Nézz szét! Menj! Mindössze ennyi lenne? David Atya szerint igen, ám éppen ez az, amit ritkán teszünk meg, mert átvágtatunk a saját életünkön. Épp ezért azt javasolja, építsünk be stop-táblákat az életünkbe.

Te mikor álltál meg utoljára, és gondolkodtál ez azon, hogy merre tartasz? Vannak-e stoptábláid, vagy megvárod, amíg az élet állít eléd egyet?

Ha eddig nem, vagy régen tetted meg, most állj meg egy pillanatra, és nézz körül. Nézz a Téged körülvevő, megszokott dolgokra friss, hálatelt szemmel/szívvel, és gondold át, merre visz az utad. Ha úgy érzed, jó irányba, indulj bátran. Ha nem vagy benne biztos, adj időt magadnak, hogy megtaláld a helyes utat.

David Atya TED-előadását magyar felirattal megtekinteted itt: David Steindl-Rast: Szeretnél boldog lenni? Légy hálás!

Reklámok

Karriertipp: Sündisznó-elv

Aki olvasta Jim Collins: Jóból kiváló (HVG Kiadó) című könyvét, annak talán rémlik a „sündisznó-elv”. Eredetileg ezt szervezetek vonatkozásában írta le a szerző, de az egyének vonatkozásában ugyanúgy megállja a helyét.

Miről is van szó?

Adott egy okos, ravasz, tehetséges róka, aki szeretné elkapni a sündisznót. A róka sokat tud és sok mindent ki is próbál, egyszóval minden trükköt bevet, hogy elérje a célját. A sündisznó nem olyan okos ám, mint ellenfele, egyet viszont nagyon tud, abban nagyon jó és következetes: ez a védekezés. Semmi mást nem tesz, mint összegömbölyödik, kimereszti a tüskéit, és a róka máris vérző orral kulloghat el. A sünike azt teszi, amiben a legjobb, nem forgácsolja szét az energiát, hanem a jól bevált módszert követve sikeresen védekezik.

Sokan vagyunk úgy, hogy tehetségesnek érezzük magunkat ebben-abban, hajlamosak vagyunk próbálkozni ezzel-azzal, hátha valami egyszer majd bejön. Belevetjük magunkat valamibe, lelkesedésünk visz előre, aztán ha bekerül az orrunkba egy-két tüske, már lépünk is tovább, új irányokat keresünk.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy olyan életcélt tűzzünk magunk elé, olyan pályát válasszunk, amely hosszú távon elégedetté tesz bennünket?

Tegyük fel magunknak a három kérdést:
  • Mi az, amiben én vagyok a legjobb?
  • Mi az, amit igazán-igazán szeretek tenni?
  • Mi az, ami kellő jövedelmet is biztosíthat számomra?

Jöjjön egy kis halmazelmélet: a válaszokat írjuk bele három egymást metsző körbe, és a közös metszéspontba eső dolgok között keresgélhetjük a megoldást!

Egy kedves fogorvos barátom (talán nem veszi zokon, hogy vele példálózom) így negyven táján keseregte el magát: „A fogászatból élek, de szívem szerint a fotózást, filmezést választanám, imádom és tehetségesnek is érzem magam.” (És igen: tényleg nagyon-nagyon tehetséges fotós.) A döntést persze neki kell meghoznia, én mindenesetre szurkolok neki.

Szóval, azt kívánom, Te is találd meg az utadat. Gondold át:

  • Miben vagy Te igazán tehetséges?
  • Mit szeretsz igazán tenni?
  • Mi az, amiből kényelmesen meg tudsz élni?

Én azt mondom:

HAJRÁ SÜNDISZNÓK!