Húsvét, hurrá!

Vesszük is magunkhoz rendesen a húst. Sonka, süti, sonka, süti, egy kis bor, sonka, süti, sonka… Ez megy két napja. Persze még folytatódni is fog, mert vannak maradékok. Természetesen időt szakítottam az Úrvacsorára is (azért ne felejtsük el a lényeget), utána mentem autóval a húgomékhoz. Útközben jutott eszembe a null tolerancia. A húgom mondta, hogy tegnap neki is – pont ugyanilyen okból kifolyólag -, de szerencsénk volt.

Tegnap néztük valamelyik ismeretterjesztő csatornát, ahol azt találták mondani, hogy Mária Magdolnának látomása volt (mikor találkozott a feltámadott Krisztussal). A nagyfiam kiakadt, hogy micsoda butaságot beszélnek a TV-ben (kicsit csúnyábban mondta). Megkérdezte az egyik tesóját is, hogy szerinte Mária Magdolnának látomása volt-e? Ő is kapásból mondta, hogy: “Dehogy, Jézust látta, hiszen feltámadt”. Na, ekkor éreztem, hogy nálunk helyén vannak a dolgok.

Reklámok