Egy mondat, amiért érdemes futni

Ma délután bementem egy ruhaüzletbe, ahol megláttam egy farmert, amely valahogy gyermekkorom farmeranyagaira emlékeztetett. Gondoltam, felpróbálom. Elkezdtem keresni egy 40-es méretet, már az egész kupacot áttúrtam, mire odajött egy előadó, és kedvesen megkérdezte, segíthet-e? Persze, mondtam, 40-es méretet keresek. Ő is áttúrta a kupacot, a raktárat, nem talált. Mondtam: 42-es? Rám nézett, és ezt mondta: “Á, az nagy lesz. Oda szerintem elég a 38-as.” 38-as? Felpróbáltam és elég volt. Végül nem vettem meg, mert az a szűk, lecsúszós fazon volt, amit folyton húzgálnod kell magadon. De azért az egész nagyon jólesett.

Akik ismernek, mondjuk legalább 30+ éve, azok tudják, hogy nem azért futok, mert most divat. Én már 30+ éve is futottam. Például, amikor még Mezőkövesden éltem, akkor nyaranta rendszeresen, sokszor 30+ fokban kifutottam a Zsóry Fürdőbe, ott úsztam egy nagyot, aztán busszal, vagy autóval mentünk haza. Jó, ez csak 4 km, de akkor is. Egyetem alatt majd minden nap kocogtam 4-5 km-t, még a vizsgákat megelőző napokon, és vizsganapokon is. Így éreztem jól magam. Nem vittem sosem túlzásba, nem néztem az időt, 5-6 km-nél többet többnyire nem is futottam. Általában egyedül mentem, nem volt gond, ha a Nagyerdőben már alkonyodott, vagy megkergettek néha a tanyasi kutyák. Ja, és a felszerelés. Póló, cicanaci, kb. 10 évig ugyanaz a futócipő. Semmi tudományos alap, például pronáló lábra való cipő, netán gyorsan száradó póló, stb. Nem is tudtam, hogy vannak ilyenek, már, ha egyáltalán voltak akkoriban. Futottam a mozgás öröméért, meg, hogy ne hízzak el.

Sosem hagytam abba igazán a futást, kivéve, amikor várandós voltam, bár az igaz, hogy egyre ritkábbá, rendszertelenebbé váltak az alkalmak.

Aztán két éve belenéztem a tükörbe (jó, a mérlegre is ráálltam), és azt láttam, hogy ez nem én vagyok. Lehetett volna arra fogni, hogy jócskán elmúltam 40, arra is, hogy teljesen hektikusak a napjaim a munkám miatt. A plusz kilók mellett azonban ott volt az iszonyú fáradékonyságom is. Egyszerűen nem volt megfelelő már az állóképességem.

Egy kedves ismerősöm akkortájt kezdett el rendszeresen futni (nem mellesleg pár éve még a teraszról nézte egy tréningen, ahogy én futok, aztán fordult a kocka). Ő ajánlott egy alkalmazást, ami rendszert vitt a futásba, edzéstervet készített. Csak az alapparamétereimet kellett megadni (kor, nem, mennyit tudok futni), és a célomat. Mi adtam meg célnak? A félmaratont a 48. születésnapomra. Végül nem lett meg, mert a SPAR maraton két szakasza csak 18,5 km volt :). Ez viszont meglett.

Visszatérve a mai napra: be volt tervezve ma 5 km kocogás, ám mára virradóra ügyeletes voltam, így arra gondoltam, ha fáradt leszek, akkor ma nem futok. Amikor kijöttem a boltból, már biztos voltam benne, hogy ma is elmegyek futni. 5 km az egészségemért, és a 38-as méretért. Végül is, megéri, nem?

Üdv Mindenkinek! Itt a tavasz!

Jön a tavasz, kezdek magamhoz térni. Közel két éve már, hogy nem mozgok olyan rendszerességgel, min régen tettem. Most viszont újra elkezdtem futni. Remélem, olyan kitartó leszek, mint régen voltam.  Szóval egyik nap, ahogy futottam, rájöttem, hogy az érzés ugyanaz, mint régen, egyetemistaként, amikor rendszeresen futottam. És aztán arra is rájöttem, hogy az több, mint 20 éve volt. Kíváncsi vagyok, a testem mikor jelzi ezt a húsz évet. Valahogy most nem érzem.