Összefoglaló a blogom 2012-es évéről és némi jókívánság

Valószínűleg senki sem kíváncsi rá, hogyan teljesített a blogom 2012-ben, ez leginkább számomra érdekes. Amiért mégis megosztom az összefoglalót, az az a tény, hogy engem változatlanul és folyamatosan lenyűgöz, milyen okos és jópofa programokat képesek előállítani emberek. Mint ez a program is, amely feldolgozta az adataimat.

Kempelen Farkas sakkgépében ugyan még elrejtőzött egy ember (illetve több kiváló sakkozó is, de a szerkezet még így is lenyűgöző volt, hisz bonyolult tükörrendszer tette lehetővé, hogy a sakkozó lássa az állást, és kifinomult mechanika, hogy a megfelelő lépést tegye meg a bábu mozgatásával), de én hiába keresem az intelligens majmokat a gépemben. Pedig azt írja az összefoglaló, hogy ezt a majmok csinálták. Köszönet nekik.

Kedvenc mondásom szerint: “A technika vívmányai megkönnyítik felgyorsult életünket, amely a technikai vívmányok nélkül fel sem gyorsult volna.” (Aki tudja, kitől származik a szellemes megjegyzés, ossza meg velem.)

A technikai vívmányoktól is lenyűgözve azt kívánom mindenkinek a 2013-as évre, hogy találja meg az egyensúlyt a valódi és a (immár megkerülhetetlen) virtuális világ között manőverezve. Jusson elég ideje mindenre, ami igazán fontos számára. Ha nem tudja, mi az igazán fontos, képes legyen elgondolkodni ezen, és felállítani a helyes sorrendet. És honnan fogja majd tudni, hogy a sorrendje helyes volt-e? Attól, hogy talán, talán boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzi magát.

Boldog és kiegyensúlyozott 2013-as évet kívánok mindenkinek, és azt, hogy képes legyen megélni a mindennapokban a számára valóban fontos értékeket.

Íme, a riport azok számára, akik még mindig kíváncsiak rá, és erre akarják pazarolni a drága idejüket:

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2012 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

600 people reached the top of Mt. Everest in 2012. This blog got about 2,000 views in 2012. If every person who reached the top of Mt. Everest viewed this blog, it would have taken 3 years to get that many views.

Click here to see the complete report.

Reklámok

Jó döntés, rossz döntés?

Szerintem nincsenek jó vagy rossz döntések. A döntést (utólag) az minősíti, hogy viseljük-e a következményeket és a felelősséget.

Ismert és unos-untalan emlegetett dolog a pillangó-hatás. Edward N. Lorenz meteorológus Washingtonban, 1979. december 29-én tartott előadást egy tudományos konferencián a következő címmel: „Előre-jelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?” Azt olvastam, hogy a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

Másik kedvenc hasonlatom: a tóba dobott kavics. Ahogy a bedobott kő a kelti a hullámokat, amelyek egyre terjednek, úgy kelti a hatásokat minden egyes döntésünk, azaz igen-igen távol is következményei lehetnek – olyan kapcsolatokat, helyzeteket is befolyásolhatnak, amire már nem is gondolunk.

Ugye mindkét kis szösszenet azt támasztja alá: egy rendszer részei vagyunk. Divatos dolog ezoterikusba hajló elméleteket emlegetni, mint az univerzum törvényeit, a „Titkot”, stb. (A satöbbi arra utal, hogy nem vagyok otthon a témában).

A józanész törvényei épp ugyanezt mondják: döntünk valahogy, vagy egyszerűen csak teszünk valamit, és ez hatással van a jövőnkre, befolyásolja a kapcsolatainkat, következményekkel jár. Nem tudom, az univerzumra milyen hatással vagyunk, vagy az milyen hatással van ránk, de azt tudom, hogy épp elég hatással vagyunk – sajnos többnyire tudattalanul – mi magunk is a saját életünkre. Amilyen hatásokat kibocsátunk, azok a hatások rezonálnak a környezetünkkel és valamilyen formában visszajutnak hozzánk. 

Mi ebből a tanulság?

Például: többnyire azt kapjuk, amit megérdemlünk. Vagy: ha mi mindig ugyanúgy viselkedünk, ne várjuk a környezetünktől, hogy másképp reagál. Esetleg: vajon mi történne, ha egyszer másképp reagálnánk, mint ahogy a környezetünk megszokta, vagy elvárja?

Visszatérve a bevezető gondolatra: jogunkban áll tehát bármilyen döntést hozni, ha képesek vagyunk viselni a következményeket és a felelősséget.

Mielőtt azonban bárhogyan is döntünk, legalább pár dolgot gondoljunk át, különös tekintettel az érzelmi következményekre. Az érzelmi oldallal ugyanis gyakran nem foglalkozunk, ha döntésről van szó (gondoljunk csak a klasszikus racionális mérlegelésre: mi szól ellene, mellette). Pedig az érzelmi hatásokkal a legnehezebb megbirkózni.

 Tegyük fel tehát magunknak ezeket a kérdéseket is:

  • Kiket érint a döntésem? (Gondoljunk távolabbra is, lásd pillangó-hatás, bedobott kő…)
  • Milyen következményekkel jár mások életére?
  • Mit fogok érezni, ha ezt vagy azt megteszem?
  • Hogyan fogok érezni, ha nem teszem meg?
  • Mit fognak érezni mások, ha ezt vagy azt megteszem, vagy nem teszem meg? 

Remélem, el fogja olvasni az a kedves ismerősöm, akinek az esete eszembe juttatta ezeket a gondolatokat, és bízom benne, hogy okosan fog mérlegelni!