Állandóság és változás

Az Orvostudakozó orvos válaszol rovatában kaptam egy érdekes kérdést: 

„Tanácsát kérném. Változás előtt állok munkahely terén, másik megyébe kéne mennem dolgozni. Teljesen tanácstalan vagyok. Mennék is, mert nyitott vagyok új kapcsolatokat kialakítani, de maradnék is talán megszokásból. … A változás képessége bennünk van? Vagy hozzá kéne szokni, hogy az életünk és mi is változunk? És miért félünk ennyire a váltástól? Vagyis én félek, úgy érzem, de ez természetes lehet.”

Mit válaszoltam? Kb. ezt:

“Az alkati kérdés, vagy másképp egy személyiségvonás, hogy mennyire ragaszkodunk az állandósághoz, vagy inkább azt szeretjük, ha zajlanak körülöttünk az események. Képzelje el, hogy van egy vonal a földön, a vonal egyik végére az van írva, „állandóság”, másik végére, „változás”. A két végpont között bárhol elhelyezkedhetünk (attól függően, hogy mi jellemző ránk, az állandóságot szeretjük, inkább, vagy a változást), és mégis a normál tartományban vagyunk. Akárhol is állunk (például, feltételezem, hogy a levélíró közel áll az állandósághoz, távol a változástól), mindegyiknek meg van az előnye, és a hátránya, és ez teljesen természetes. Például, ha az állandósághoz állunk közelebb, akkor nehezen alkalmazkodunk az új körülményekhez, tartunk a változásoktól, ugyanakkor stabilak és kiszámíthatóak vagyunk.

Jó, ha tudjunk magunkról, hogy milyen a viszonyunk a változáshoz (ezt hívják önismeretnek), mert akkor tudatosabban kezelhetjük a reakcióinkat.”

Ez az utóbbi dolog az, ami miatt úgy gondoltam, ezt a témát a blogomban is megemlítem. Vannak olyan önismereti kérdések, amellyel már gyermekkorban meg kellene ismerkednünk. Ilyen a változáshoz való viszonyunk. Van olyan gyermekem, aki ész nélkül költözne egy nagyobb lakásba, van, aki minden bútort vinne, de ha lehet, inkább maradna. Szülőként is mennyire fontos lenne, hogy tudjuk a gyermekünkről, ő hogyan birkózik meg a változás kérdésével. Így személyre szabottan tálalhatnánk nekik az előttük álló változásokat (költözés, iskolakezdés, stb.)

Be kell vallanom, hogy én sem kezelem a gyermekeimnél mindig tudatosan ezt a kérdést. Kitaláltam egy játékot. Húzok egy vonalat a földre, egyik végén az állandóság, másik végén a változás, és sétáltatom a vonal mentén a családom. Szerintem jó móka lesz.

Próbáld ki Te is!