A karácsony csodája

Hosszú ideje ma van az első nap, amikor nem az ébresztőórára keltem. Azért (ha már felébredtem), ránéztem a telefonomra, meg az e-mailjeimre, és megláttam az üzenetet, hogy letiltott a wordpress oldalam (ezen fut ez a blog). Gondoltam, visszaállítom, de ha már visszaállítottam, akkor ideje volna valami értelmeset megosztani a karácsonyról.

Márai Sándor szavai jutottak eszembe:

„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.”

Ezen elindulva kezdtem el elmélkedni a karácsony csodájáról. Villámgyorsan eljutottam a téli napfordulóhoz (idén csütörtökön délután volt, ha valaki nem tudná). Innen persze az egyik legszebb megfogalmazás jutott eszembe, amit ezzel kapcsolatban szerintem valaha leírtak:

„Az asszony szívében megbizsergett hirtelen az öröm. Hosszabbodnak a napok! Egy jóakaratnyit, így mondta az öreg. Ettől a mai estétől kezdve naponta egy jóakaratnyit. Naponta egy jóakaratnyival közelebb jön a tavasz.” (Wass Albert: A funtineli boszorkány)

Csoda, remény, világosság: itt tartottam. Na, ezt jól kiokoskodtam, gondoltam, erről fogok írni, meg persze valamit kellene a szeretetről is. Aztán a csodáról, meg az élet értelméről elmélkedtem magamban (persze pusztán a blogbejegyzés kedvéért), majd kutakodtam a neten. Itt már tényleg nem tudom, hogy jutottam el az Ároni áldásig, és Cseri Kálmán református lelkész 2006-os prédikációjáig, de itt már nem a blogbejegyzésen járt az agyam, hanem azt éreztem, hogy végre elcsendesedtem, és valamit megértettem: nem kell egymásnak többet kívánnunk karácsonykor, mint amit az Ároni áldás ad (4Móz 6, 22-27):

“Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

Cseri Kálmán igemagyarázatát itt tudod elolvasni (érdemes): http://www.refpasaret.hu/pasaretpred/2006-01-15csk08h.html

János evangéliuma szerint (Jn 14, 27) Jézus ezt mondja: “Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen.”

Amikor békés karácsonyt kívánunk, akkor mi, keresztyének ezt, a Jézus által adott békességet kívánjuk. Jézus születése hozta el számunkra ennek a békességnek a lehetőségét, ezért adunk hálát karácsonykor.

Csoda, remény, világosság, békesség, egymás felé fordulás: nekem ezt jelenti a karácsony. Az Ároni áldásnál többet, jobbat nem tudok kívánni, ezt kívánom most mindenkinek:

“Áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged!
Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!
Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!”

Reklámok

Erő, szeretet és józanság

Pünkösd van. A napokban hallottam a rádióban, hogy talán ez az az ünnep, amelyről gyakran még a keresztények sem tudják, pontosan miről is szól. A húsvét utáni ötvenedik napon a Szentlélek eljövetelét, az egyház születésnapját ünnepeljük. Elnevezése a görög pentékoszté (ötven) szóból ered. Ezen a napon áradt ki a Szentlélek a tanítványokra – ahogy Jézus a mennybemenetele előtt megígérte nekik -, hogy képessé tegye őket missziós ténykedésükre.

Ez a kereszténység harmadik legnagyobb ünnepe. Mivel az utóbbi időben elhanyagoltam a templomba járást (valahogy mindig közbejött valami), most úgy éreztem, itt az ideje egy kis lecsendesülésnek, befelé fordulásnak. Ám a vártnál is sokkal többet kaptam ettől az alkalomtól: olyan inspirálóan hatott rám a mai ige, hogy hazafelé már azt tervezgettem, hogyan is tudnám “közkinccsé” tenni, amit elindított bennem. Íme.

A prédikáció igéje ma Pál Apostol Timóteushoz írt második levelének 1. részéből szólt hozzánk, és a kiemelt rész így hangzik:

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Úgy hatott ez számomra, mintha az esszenciáját adná mindannak, amit arról gondolok, hogyan szeretnék működni az életemben, mire szeretnék koncentrálni, mit tartok igazán lényegesnek, mi a hitvallásom.

Mit értek én az erő alatt? Számomra az erő önbecsülést, határozottságot, kitartást, bizonyosságot jelent.

Mit értek szeretet alatt? A feltétel nélküli elfogadást, mások elismerését, megbecsülését, tiszteletetét.

Mit jelent számomra a józanság? Azt, hogy a realitások talaján maradok, nem értékelem túl, vagy alul magam, és a helyzetemet, képes vagyok alázatot tanúsítani. Tudok mértéket tartani, és döntéseimet úgy hozom meg, hogy az a javamat és mások javát szolgálja.

Mi történik, ha egy elem hiányzik ebből a “szent” hármasból?

Erő nélkül átgázolnak rajtunk, kihasználhatóvá válunk, a szeretet hiánya hideggé és  bigottá tesz bennünket, józanság nélkül pedig fanatikusak lehetünk.

Vajon meg lehet-e élni ezt a hármast hit nélkül a mindennapokban? Számomra a hit lényegi eleme ennek a hitvallásnak, ez adja a folyamatosan a táplálékot, ez a “köldökzsinór”. Hozzájárul ahhoz, hogy erősnek érezzem magam, olyannak, aki képes szeretni, elfogadni másokat, mindeközben megőrizhessem a józanságomat és alázatos tudjak maradni, és ne a félelem vezéreljen, vagy szorítson gúzsba. Nem tudom, milyen ember lennék, ha nem hinnék. Azt sem tudom, másoknak megy-e ugyanez anélkül, hogy hinnének Istenben, valami felsőbb erőben, vagy legalább abban, hogy a dolgoknak van értelme, még ha nem is mindig tudjuk pontosan, mi az.

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

Erő, szeretet és józanság: azt kívánom mindenkinek, hogy így Pünkösd táján közelebb érezze magához ezt az üzenetet.

 

 

Összefoglaló a blogom 2012-es évéről és némi jókívánság

Valószínűleg senki sem kíváncsi rá, hogyan teljesített a blogom 2012-ben, ez leginkább számomra érdekes. Amiért mégis megosztom az összefoglalót, az az a tény, hogy engem változatlanul és folyamatosan lenyűgöz, milyen okos és jópofa programokat képesek előállítani emberek. Mint ez a program is, amely feldolgozta az adataimat.

Kempelen Farkas sakkgépében ugyan még elrejtőzött egy ember (illetve több kiváló sakkozó is, de a szerkezet még így is lenyűgöző volt, hisz bonyolult tükörrendszer tette lehetővé, hogy a sakkozó lássa az állást, és kifinomult mechanika, hogy a megfelelő lépést tegye meg a bábu mozgatásával), de én hiába keresem az intelligens majmokat a gépemben. Pedig azt írja az összefoglaló, hogy ezt a majmok csinálták. Köszönet nekik.

Kedvenc mondásom szerint: “A technika vívmányai megkönnyítik felgyorsult életünket, amely a technikai vívmányok nélkül fel sem gyorsult volna.” (Aki tudja, kitől származik a szellemes megjegyzés, ossza meg velem.)

A technikai vívmányoktól is lenyűgözve azt kívánom mindenkinek a 2013-as évre, hogy találja meg az egyensúlyt a valódi és a (immár megkerülhetetlen) virtuális világ között manőverezve. Jusson elég ideje mindenre, ami igazán fontos számára. Ha nem tudja, mi az igazán fontos, képes legyen elgondolkodni ezen, és felállítani a helyes sorrendet. És honnan fogja majd tudni, hogy a sorrendje helyes volt-e? Attól, hogy talán, talán boldogabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzi magát.

Boldog és kiegyensúlyozott 2013-as évet kívánok mindenkinek, és azt, hogy képes legyen megélni a mindennapokban a számára valóban fontos értékeket.

Íme, a riport azok számára, akik még mindig kíváncsiak rá, és erre akarják pazarolni a drága idejüket:

The WordPress.com stats helper monkeys prepared a 2012 annual report for this blog.

Here’s an excerpt:

600 people reached the top of Mt. Everest in 2012. This blog got about 2,000 views in 2012. If every person who reached the top of Mt. Everest viewed this blog, it would have taken 3 years to get that many views.

Click here to see the complete report.

Húsvét, hurrá!

Vesszük is magunkhoz rendesen a húst. Sonka, süti, sonka, süti, egy kis bor, sonka, süti, sonka… Ez megy két napja. Persze még folytatódni is fog, mert vannak maradékok. Természetesen időt szakítottam az Úrvacsorára is (azért ne felejtsük el a lényeget), utána mentem autóval a húgomékhoz. Útközben jutott eszembe a null tolerancia. A húgom mondta, hogy tegnap neki is – pont ugyanilyen okból kifolyólag -, de szerencsénk volt.

Tegnap néztük valamelyik ismeretterjesztő csatornát, ahol azt találták mondani, hogy Mária Magdolnának látomása volt (mikor találkozott a feltámadott Krisztussal). A nagyfiam kiakadt, hogy micsoda butaságot beszélnek a TV-ben (kicsit csúnyábban mondta). Megkérdezte az egyik tesóját is, hogy szerinte Mária Magdolnának látomása volt-e? Ő is kapásból mondta, hogy: “Dehogy, Jézust látta, hiszen feltámadt”. Na, ekkor éreztem, hogy nálunk helyén vannak a dolgok.