A lány, aki tud repülni

A lányom rengeteget olvas, és időnként kérem, hogy ajánljon nekem egy-egy könyvet. Victoria Forester  fenti címmel megjelent könyvét ajánlotta legutóbb, aminek az az egy szépséghibája, hogy a 2008-ban először kiadott könyvnek nincs folytatása. Egyrészt szeretettel ajánlom a könyvet gyerekeknek, felnőtteknek, hiszen jól megírt, izgalmas, és nem utolsósorban alapvető emberi értékeket és dilemmákat helyez a középpontjába, úgymint tehetség, a szokásostól való eltérés és az ezzel való megküzdés, az önelfogadás és önfeláldozás.

A legmegragadóbb számomra az egyik főhős töprengése volt: “Hogy lehet, hogy kudarcot vallottam? Mindenre gondoltam. Minden lehetőséget mérlegeltem, figyelembe vettem minden szempontot, és mindig a helyes döntést hoztam meg, és mégsem a helyes válaszhoz jutottam. Hogy lehetséges ez?”

Majd később: “Végre sikerült. Conrad életében először a helyest válasz találta meg. Nem a legjobb döntés volt, és kétségtelenül nem logikus, de ez volt a helyes.” 

Ismerős gondolat, hasonlót hallottunk a kis herceg barátjától, a rókától: “Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Ennek a bejegyzésnek nem csak az a célja, hogy ajánljam a könyvet, hanem arra is szeretném felhívni a szülők (gyerekek) figyelmét, hogy szülőként (testvérként) legyünk nyitottak, szánjunk időt arra, hogy megismerjük, mit olvas a gyermekünk (testvérünk), milyen zenét hallgat, milyen játékot játszik. Lehet, hogy nem értjük, nem tetszik, talán még bosszant is, de ha közelebb akarunk hozzájuk kerülni, fogadjuk el az ő világukat.

(Az illusztráció Noémitől, az unokahúgomtól származik. Én ezt szeretném látni fentről, ha tudnék repülni.)

Reklámok