Jó döntés, rossz döntés?

Szerintem nincsenek jó vagy rossz döntések. A döntést (utólag) az minősíti, hogy viseljük-e a következményeket és a felelősséget.

Ismert és unos-untalan emlegetett dolog a pillangó-hatás. Edward N. Lorenz meteorológus Washingtonban, 1979. december 29-én tartott előadást egy tudományos konferencián a következő címmel: „Előre-jelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?” Azt olvastam, hogy a szerző előadásának végén erre a kérdésre igenlő elvi választ adott.

Másik kedvenc hasonlatom: a tóba dobott kavics. Ahogy a bedobott kő a kelti a hullámokat, amelyek egyre terjednek, úgy kelti a hatásokat minden egyes döntésünk, azaz igen-igen távol is következményei lehetnek – olyan kapcsolatokat, helyzeteket is befolyásolhatnak, amire már nem is gondolunk.

Ugye mindkét kis szösszenet azt támasztja alá: egy rendszer részei vagyunk. Divatos dolog ezoterikusba hajló elméleteket emlegetni, mint az univerzum törvényeit, a „Titkot”, stb. (A satöbbi arra utal, hogy nem vagyok otthon a témában).

A józanész törvényei épp ugyanezt mondják: döntünk valahogy, vagy egyszerűen csak teszünk valamit, és ez hatással van a jövőnkre, befolyásolja a kapcsolatainkat, következményekkel jár. Nem tudom, az univerzumra milyen hatással vagyunk, vagy az milyen hatással van ránk, de azt tudom, hogy épp elég hatással vagyunk – sajnos többnyire tudattalanul – mi magunk is a saját életünkre. Amilyen hatásokat kibocsátunk, azok a hatások rezonálnak a környezetünkkel és valamilyen formában visszajutnak hozzánk. 

Mi ebből a tanulság?

Például: többnyire azt kapjuk, amit megérdemlünk. Vagy: ha mi mindig ugyanúgy viselkedünk, ne várjuk a környezetünktől, hogy másképp reagál. Esetleg: vajon mi történne, ha egyszer másképp reagálnánk, mint ahogy a környezetünk megszokta, vagy elvárja?

Visszatérve a bevezető gondolatra: jogunkban áll tehát bármilyen döntést hozni, ha képesek vagyunk viselni a következményeket és a felelősséget.

Mielőtt azonban bárhogyan is döntünk, legalább pár dolgot gondoljunk át, különös tekintettel az érzelmi következményekre. Az érzelmi oldallal ugyanis gyakran nem foglalkozunk, ha döntésről van szó (gondoljunk csak a klasszikus racionális mérlegelésre: mi szól ellene, mellette). Pedig az érzelmi hatásokkal a legnehezebb megbirkózni.

 Tegyük fel tehát magunknak ezeket a kérdéseket is:

  • Kiket érint a döntésem? (Gondoljunk távolabbra is, lásd pillangó-hatás, bedobott kő…)
  • Milyen következményekkel jár mások életére?
  • Mit fogok érezni, ha ezt vagy azt megteszem?
  • Hogyan fogok érezni, ha nem teszem meg?
  • Mit fognak érezni mások, ha ezt vagy azt megteszem, vagy nem teszem meg? 

Remélem, el fogja olvasni az a kedves ismerősöm, akinek az esete eszembe juttatta ezeket a gondolatokat, és bízom benne, hogy okosan fog mérlegelni!

Reklámok

Mi értelme a blogolásnak, ha senki sem olvassa?

Könyvet kellene írnom. Szerintem jól írok. Most olvasom a Francia hadnagy szeretőjét. Tele van utalásokkal, francia és latin megjegyzésekkel: egy csomó mindent nem értek. Hiányzik a latinos műveltség(em). Kezembe került ma a Fejlődéslélektan című kötet. Pszichiáter vagyok és pszichoterapeuta, de nem olvastam. A hivatkozott irodalom több mint 60 oldal.  Könyörgöm, hogy lehet így önbizalommal telve belevágni bármilyen mű megírásába? Hiszen a blogomat sem olvassa a kutya sem.

Azért nem adom fel, a családom is bíztat. Na, de mit írjak? Álmodtam. Apokaliptikus álom volt. Elmeséltem a családnak, és rögtön azt volt a reakció: ezt meg kell írni. Erre olvasom, hogy Spielberg most készít egy filmsorozatot, kottára az én álmom. Na, tessék, nem tudok újat megálmodni.

Szóval írjak, vagy ne írjak? Érzem, hogy kellene… El fogom dönteni. Egy komment azért segítene lendületet adni…